álmomban kiléptem testemből,

lelkeket láttam távol más testektől.

volt elveszett , gyáva , órákat töltöttem önmagamra várva.

néztem őket , érzéseket, csak hallgattam a kérdéseket ,
sértéseket , meg nem látott értékeket.
csak vártam és álltam ,
könnyek alatt bőrig áztam.
nem találtam hasonlót ,
kételyekkel vándorlót.
mégis volt egy , egy mi megfogott,
vajon emlékével ébredem a holnapot?
egy angyalt láttam,
tán rá vártam.
tiszta volt , igaz , félelembe ejtő,
mégis szemében fagyos tüzet rejtő,
észveszejtő.
másnak fertő , nekem talány,
kapva kaptam a játék szagán.
táncba hívott , hát táncoltam,
két szememmel magamhoz láncoltam.
lehetetlent akartam , ő szabad,
ha erősen szorítom a földön ragad.
hagyom hát szállni , ha így boldog lehet,
de sosem felejtem az arcot , s a nevet.
ahogy nevet , ahogy szeme megcsillan,
illatát még érzem , ő maga gyorsan elillan.
köd szerű álom , így telt éjjelem,
ébredésem útján még egyszer elképzelem.
szemem kinyitván még mindig látom,
amíg nem hagy el , nem kell hogy fájjon.