..Megbocsátottam a megbocsáthatatlant,megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetlent.Sokszor cselekedtem indulatból,okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna.Öleltem,hogy védelmet nyújtsak és nevettem,mikor már nem bírtam tovább.Szereztem örök barátokat.Szerettem és szerettek,de sokszor elutasítottak.Előfordult olyan is,hogy szerettek,de én nem tudtam visszaszeretni.Ujjongtam a boldogságtól,habzsoltam a szerelmet és esküdtem örök hűséget,de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.Sírtam zenehallgatás,vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért,hogy halljam a hangját.Néha elég volt egy mosoly,hogy szerelmes legyek.Sokszor éreztem,meghalok a vágytól és féltem,hogy elvesztek valakit,aki nagyon fontos számomra.A végén mégis vesztettem.De túléltem!És még most is élek!Az életet nem csak túlélem,és neked is ajánlom,hogy ezt tedd!Élj!A harcba elszántan kell menni,az életet szenvedélyesen kell átölelni,emelt fővel veszteni és merészen győzni,mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz,hogy jelentéktelenné váljon..*